Angyal és emberlét.
A KEGYELEM
Milyen az őrangyal kapcsolata az Atyával?
-Ennek a kérdésnek a kapcsán azt is kérdezhetnénk, hogy milyen a kapcsolata a napsugárnak a Nappal, vagy a szélnek a levegővel.
Az Ak. 32. oldalán Gitta azt kérdezi, hogy: Te mindig látod ŐT? - amire azt a választ kapja, hogy: Nem tudod, mit kérdeztél.
Ebből a válaszból az látható, hogy annyira más minőség hatja át az Isten és az angyal kapcsolatát, amit az ember el sem tud képzelni. Az angyalvilág nem látja, hanem megéli az Istent. Annyiban éli meg, amennyire az ember felé irányuló feladatához ez szükséges. Azt tudhatjuk, hogy az angyal egyfelől teremtmény, másfelől meg teljességében az Isten által van (Mi nem teszünk, nem adunk, nem veszünk, nem voltunk, nem leszünk, - mi vagyunk ÁLTALA Ak.225.old.).
Az Angyalok nem élik meg azt, hogy én, és nekem, mert kizárólag az Isten által léteznek. Egyetlen valóságban élnek, az Istenben! Ez a valóság más, mint az ember számára értelmezhető boldogság, vagy szabadság élménye. Más, mert az angyaloknál pl. nem értelmezhető a boldogság úgy, mint az ember esetében, nevezetesen a legnagyobb jó birtoklása az elvesztés félelme nélkül, mert nincs se félelem, se birtoklás se elvesztés.
Viszont nekik is van mesterük, akit szeráfnak neveznek. Az Ak. 228. old. ezt mondja az angyal a mesterével való kapcsolatáról: Mi én neked - az ő nekem: A közvetítőm és mesterem. Ennek tükrében nemcsak a tanítványnak van közvetítője, mestere, hanem az őrangyalnak is a szeráfban. Ezzel, egy még nem ismert teremtés-kép bontakozik ki, amiben végső soron az Atya, a szeráf, az angyal és az ember kapcsolódik egységbe.
Szokatlan kijelentést tesz az őrangyal az Ak. 65. old.-án. Azt mondja Gittának, hogy: SŰRŰBB MÁSOM VAGY, mert Ő AZ ÉN KÉPEMRE TERMTETT TÉGED (Ak.34.old.). Ebből az következik, hogy az angyal a szeráf, a szeráf pedig az Atya képére lett teremtve. Mi több, ezzel azt is tudatosítja, hogy végső soron az őrangyalom is én vagyok, és ha véget ér az anyagvilágbeli feladatom (Az ember a nagy ÁTALAKÍTÓ Ak.167.old.), akkor teljessé válik az egység az őrangyalommal. Eközben mindez nem egy mechanizmus, hanem hit és meglátás kérdése.
De addig az Isten minden megnyilvánulása, ajándéka, a szeráf és az őrangyal által jut el az emberhez, és az embertől vissza az Atyához. Mi több, az őrangyal az anyagvilág felé csak az emberen keresztül tud megnyilvánulni. Oly annyira, hogy a következőképp tanít erről: CSAK AZ EMBER BESZÉL. - HELYETTE BESZÉLTEK. -Én sem tudok beszélni, csak a „beszélő” által, mert nincs szám (Ak. 101.old.).
Szeretnek-e az angyalok?
A hétköznapi értelemben használt szeretet szava, elsősorban érzelmet takar.
A Hang tanítása szerint a szeretet elsősorban nem érzelem, hanem annak a jónak az akarása, amit az Isten is akar.
Az Evangéliumok tanítása szerint az a legnagyobb szeretet, ahogy Jézus szerette a tanítványait, vagyis az életét adta értük.
Az angyalok világában a szeretet egybeesik a szolgálattal. Ebben a szolgálatban lényegüket, lelkületüket tekintve, az angyalok egyek az Atyával és egymással! Ebben a szolgálatban, az angyalok számára nem a feladatban meglévő különbség jelenik meg, hanem az azonosság, az egység. Az-az egység, amelyben az Isten jelenik meg.
Fejlődnek-e az angyalok?
-Az angyalok is, mint az emberek, teremtettségükből adódóan az Isten szellemiségének a hordozói. Azzal a különbséggel, hogy az angyalok a közvetlen megtapasztalás, az emberek meg a hit által vannak kapcsolatban az Istennel.
Az ember számára az erkölcsi fejlődés útja, a szellemi sötétségből a Jézus által tanított világosságba, az önzés és erőszak lelkületéből a szeretet és adás véget nem érő világába vezet. Mivel az angyalok Istenben létezésében nincs önzés és erőszak, ezért a fejlődésük sem tartalmában, sem jelentésében, nem lehet azonos az emberével. Viszont a fejlődés, a folyamatosan jelenlevő Új kimeríthetetlen világában, nélkülözhetetlen. Talán azzal lehetne ezt a legjobban kifejezni, miszerint az angyalok fejlődése, a létezésük szükségszerű következménye, ami a feladataik beteljesülésével maga az élet.
Az Istenben való élet teljességének a megfogalmazására, az angyalok fejlődésének leírására valójában nincsen szó. Többek között ezért beszélt Jézus az embereknek, példabeszédekben.
Egy tanítványnak az őrangyala-e a lelki vezetője?
Az Ak. nem tanít a keresztény fogalmi rend szerinti lelki vezetőről! Egy embernek bárki lehet a lelki vezetője, ha annak lát valakit. Az őrangyal nem lelki vezető. Mi több, arról, amit a világ oly nagyra értékel, az agy és az ész munkáját, mint irányítóról azt tanítja, hogy: NEM VEZETŐ - CSAK VEZETÉK (Ak.132.old.).
A párbeszéd egyik résztvevőjének, Lilinek a kérdésére, miszerint: Mindenkinek van tanítója, szellemi vezetője? (Ak.132.old.), az a válasz, hogy: Nem, kis szolgám. MI HITBŐL VAGYUNK - PUSZTÁN HITBŐL. AKI HISZ - ANNAK VAN, S A HIT AZ Ő EREJE (Ak.132.old.). Ehhez kapcsolódik az, amikor a 33.-ik párbeszéd alkalmával Lili a vezetőjét hívja, amire elutasító az angyal válasza: EGY vezető van. Mi nem vezetünk (Ak.197.old.).
Jézus azt tanítja, hogy egy a ti tanító (oktató) mesteretek: a ’Krisztus’, (Mt.23.10,). Bár vélhetően a Krisztus szó helyett, eredetileg az Emberfia kifejezés szerepelhetett, a lényeg mégis megmaradt. Az, hogy egy tanítvány kizárólag Jézustól tanulhat, miközben a tanításban az őrangyalok közvetítenek mindent. Oda, vissza. Ez azt is jelenti, hogy gyökerét tekintve csak Jézus lehet a lelki vezetője mindenkinek. Ember az embernek nem lehet a lelki, szellemi vezetője. Akkor sem, ha az illető pap, püspök, vagy a világ legbölcsebb embere. Egyrészt azért, mert senki nem lát a másik szívébe, másrészt azért, mert senki nem hordja a másik ember lelkiismeretét a zsebében, tehát nem felel érte. Ráadásul a legtöbb ember lelki vezetőként egy olyan tekintélyt keres, akinek a vezetését gondolkodás nélkül elfogadhatja. Ugyanez, egy szélsőséges formában található meg a Krisna hívők tanítványi láncolatának nevezett szellemi hierarchiájában.
Ezzel szemben, Jézus tanítványának nem egy lelki vezetőre való figyelés a feladata, hanem az, hogy az Isten-gyermekség állapotát megvalósítsa. Elsősorban abban a Jézust tanulásban, amelynek alapját az arra való nyitottságban látja, hogy forrását tekintve az Istent nem tudni, hanem hinni kell. Azt látja, hogy csak a Jézusban való hit az, ami a gondolkodás-átalakítás munkája által, képes elvezetni a helyes Istenismeretre.