Az öröm.

A KEGYELEM

-Az általánosan használt hétköznapi szóhasználatban, az öröm szó a derűs lelkiállapotot, jó közérzetet, a siker feletti megelégedettséget, derűt és vidámságot jelenti. Viszont ha a hangulatnak, vagy érzületnek ebben az értelmezésben akarnánk megérteni az Ak. tanítását, bizony elmennénk a lényeg mellett. Mi több, mindez csak zavaros tartalmú mondatok halmazának tűnne. Ezért ahhoz, hogy valaki előtt kinyíljon ennek a tanításnak a tartalma, mondanivalója, nélkülözhetetlen az a Jézus által felkínált gondolkodás-átalakítás (Mk.1.15,) munkájának az elvégzése, amely egy új, az Atya által küldött fogalmi renddel, a valóság mélyebb megismertetésével ajándékoz meg bennünket.

Valójában e-nélkül, az evangéliumok tanításának eredeti értelme is csak a már jól ismert keresztény teológia mocsarába fulladna, amely már a kezdet kezdetén, Pál tanításának elfogadása által is csak a félreértések és félremagyarázások színtere lett. Oly annyira, hogy Márk evangéliumának kezdőmondatára hivatkozva (Jézus Krisztus, Isten Fia örömhírének (evangéliumának) kezdete, Mk.1.1,), a kereszténység úgy hirdeti Jézus tanítását örömhírnek, hogy közben Pál tanítását (örömhírét) tekinti meghatározónak.

Pedig az angyalok tanításának megértéséhez hatványozottan szükséges a gondolkodás-átalakítás folyamatos munkája, mert az értelmezésbeli különbségek még az evangéliumokhoz mérten is jelentősek. Mi több, úgy néz ki, hogy jelen esetben az angyalok tanítása vezet majd el bennünket az evangéliumok öröm szavának teljesebb megértéséhez.

Mindez azonnal látható az angyalnak azzal az örömmel kapcsolatos felszólításában, hogy: Tanuld meg: EGY BIZTOS VAN ÉS EZ AZ ÖRÖM. Mindenre van magyarázat. Az örömre nincs. Mi nem tudjuk megmondani, hogy miért örvendezünk, de ez a mi szolgálatunk (Ak.159.old.).

Szembetűnő módon ezzel a kijelentésével, az angyal egyrészt megkérdőjelez minden olyan állítást, amely a szenvedést az Istenben való örök élet elválaszthatatlan részévé teszi (Hang), másrészt meg az Istenben megélhető szellemi létállapotot, az Atya által megjelenített ÖRÖM teljességével azonosítja. Azzal a felmérhetetlen ajándékkal, amelyben Nincs határa az örömnek, -se eleje, se vége, mert az öröm örök (Ak.164.old.).

Ez az Öröm maga az Isten! Az, amire az angyalok se tudnak magyarázatot adni, mert az ok nem a magyarázatban, hanem a kiáradásban rejlik. Ez azt jelenti, hogy az öröm létét nem magyarázni, hanem elfogadni kell.

Ebből következően az Istent jeleníti meg az angyal azzal a kijelentésével, hogy: CSAK AZ ÖRÖMBEN VAGYOK JELEN (Ak.46.old.).

Ezzel párhuzamosan, az öröm gondolatkörében egy felemelő és meglepően új megközelítésben fogalmazza meg az angyal, az ember létbe hívásának a lényegét: Végtelen örömben fogantattál világ kezdetekor. Nem lehetetlen az EGY Öröm számodra (Ak.90.old.).

Nem csak, hogy nem lehetetlen, hanem kimondottan szükséges, hiszen arról tanítja Gittát az őrangyala, hogy SŰRŰBB MÁSOM VAGY (Ak.65.old.). Oly annyira, hogy Nekem is egy utam van. Egy a tiéddel (Ak.73.old.). Ugyanakkor, a szeráffal való kapcsolatát úgy mutatja be, hogy Mi én neked - az ő nekem: A közvetítőm és mesterem. Én egy vagyok vele (Ak.228.old.). Végül is ez az a kapcsolatrendszer, ami által meg tud valósulni az Egy Örömben találkozó szeráf, angyal és ember egysége.

Ez az egység az őrangyalnak abban a kijelentésében is megjelenik, amelyben a Jézustól kapott békét (az én békémet adom nektek, Jn.14.27,) a sajátjaként megélve tanítja Lilinek, hogy: Az én békém a te békéd. Az én örömem a te örömed. Úgy sáfárkodjál! Végtelen az öröm. Annyit kapsz belőle, amennyit adni bírsz, -Én is csak annyit örvendezek, mint amennyit neked adni bírok (Ak.164.old.).

Mindebben egyértelmű módon jelenik meg az angyalok Forrással való állapotszerű egysége, amelyben Adni csak ÁLTALA adhatunk. Eggyé válunk az okkal és ez az öröm (Ak.163.old.). Ezt az egységben megélhető örömöt az angyal nem azért birtokolja, hogy megtartsa, hanem azért, hogy az ember felé továbbadja. Ehhez viszont világossá kell tennie, meg kell értetnie a párbeszéd résztvevőivel azt, hogy: A ti törvényetek az öröm és nem a félelem (Ak.141.old.), amiben az ÚTJELZŐD AZ ÖRÖM (Ak.105.old.).

Elsősorban azon a szellemi úton, amelyben, a földön megélhető rosszat kell örömmé alakítania az embernek, mert Az ember a nagy ÁTALAKÍTÓ (Ak.167.old.). De erre csak az képes, aki már látja, mert megértette, hogy A rossz a „több”, de bölcsője az örömnek, és mivel A leggonoszabb állat az ember, így bölcsője az örök örömnek (Ak.167.old.).

Bizony a Gyűlölet, tűz, méreg, - ez az öröm bölcsője (Ak.167.old.), mint ahogy A tűz pusztít, de fölfelé örömlobogás, és Ha mindent felemelsz, kezedben tartod az örök örömet (Ak.168.old.).

Pontosan, és egyértelműen fogalmazza meg az őrangyal az Ember lényegi feladatát azzal a kijelentésével, hogy mindebben az Újat kell hirdetni, az ismeretlent. Ez félelem a kezdőnek - a kiválasztottnak öröm (Ak.141.old.)

Igen, mert végső soron csak ez által tud megvalósulni az-AZ ÖRÖM, MELY AZ ÚJ VILÁG LEVEGŐJE (Ak.163.old.). Annak az új világnak, amelyben az Ember betöltve a feladatát, az anyagvilág szellemivé való visszaalakítását, hogy Egy örvendezéssel örvendezzünk ŐBENNE (Ak.106.old.)!

Így jön létre a csoda, ami annak a végtelen boldogságnak, szabadságnak, békének és világosságnak, tehát a SZERETETNEK az a megtapasztalása, amelyben A TE ÖRÖMED EGY LESZ AZ ATYÁÉVAL (Ak.183.old.).

Az öröm szava teljes természetességgel kap egy érzelmileg megélhető jelentést az Ó-szövetség (Írás) tanításában. Számtalan helyen találjuk meg a hétköznapi szóhasználatnak megfelelően, mint az V.Móz.15.11,-ben: Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden. Hasonlóképp találkozunk az öröm szavával a Krón.I.15.25,-ben: Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, a kik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az Obed- Edom házából, nagy örömben valának.

Viszont az Ak. tanításának a ismeretében, összehasonlíthatatlanul mélyebb tartalmat kap még az evangéliumok tanítása is, az öröm jelentését illetően. Szembetűnő módon, elsőként áll elénk a görög ’evangélium’ szava, ami azt jelenti, hogy: örömhír. Bár az is igaz, hogy a négy evangélium közül csak Márk az, aki az alábbi mondattal kezdi művét: Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete (Mk.1.1,).

Mégis tudva, vagy tudattalanul, de az örömhír fogalma, Jézus tanítói tevékenységével kapcsolatban megjelent a köztudatban (És Jézus körbejárt egész Galileában, tanított zsinagógáikban (összejöveteleken) és (hírnökként) hirdette a Királyság örömhírét Mt.4.23,). Ez annak az örömnek a szava, ami az őrangyal értelmezésében AZ ÚJ VILÁG LEVEGŐJE (Ak.163.old.). Annak az ÚJ VILÁGNAK, amit Jézus úgy nevez, hogy az Isten Királysága.

Ebben a gondolatkörben kap új és gazdagabb értelmet Jézus azon felszólítása, miszerint: változtassátok meg gondolkodásmódotokat és higgyetek az evangéliumban (örömhírnek) (Mk.1.15,). Ez az-az örömhír, amely szerint: betelt az idő és (már) közel van az Isten királyi uralma (Mk.1.15,). Az-az uralom, amelyben A TE ÖRÖMED EGY LESZ AZ ATYÁÉVAL (Ak.183.old.).

Ez az öröm jelenik meg Jézus szavaiban a Máté 25.21,-ben olvasható talentumokkal való gazdálkodás példabeszédében is: (Ezt) mondta neki az ura: jól van jó és hűséges rabszolgám, kevesen hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. Abba az örömbe, amelyben Nincs határa az örömnek, -se eleje, se vége, mert az öröm örök (Ak.164.old.).

Jézus folyamatosan tanít az egyetlen öröm forrásáról, Önmagáról: Ezeket szóltam nektek, hogy az én örömöm bennetek legyen és a ti örömötök teljes legyen (Jn.15.11,). Jézus tanításának a befogadásával, az Atya, mint örömforrás vesz lakást a tanítványban. Ebben az örömben nincs semmiféle fájdalom, szenvedés vagy megpróbáltatás, mert ez az Örömnek az a teljessége, amely félelem a kezdőnek - a kiválasztottnak öröm (Ak.141.old.).

A Jn. 16.20,-ban azt olvashatjuk, hogy: Ámen, Ámen mondom nektek, hogy sírtok és jajgattok majd, a világ pedig örülni fog, ti szomorkodni fogtok, de a szomorúságtok örömre vál(toz)ik.

Ebben Jézus tökéletes visszaigazolását adja az angyal azon tanításának, amelyben azt fogalmazza meg, hogy: A rossz a „több”, de bölcsője az örömnek, (Ak.167.old.). Majd a Jn.16.22-ben Jézus azzal folytatja, hogy: Nektek is tehát most ugyan szomorúságtok van, de ismét meglátlak titeket majd, és örül majd a szívetek és az örömötöket senki sem veszi el tőletek, amiről az angyal a következőképp tanít: CSAK AZ ÖRÖMBEN VAGYOK JELEN (Ak.46.old.).

Az evangéliumok több helyén meglevő szóhasználat arra enged következtetni, hogy az örömöt kívánok kifejezés, Jézus általános köszöntési formája lehetett. Hasonlóképp, ahogy azt Máté a 28.9,-ben megörökítette: Jézus szembe jött velük (eléjük jött), ezt mondta: örömöt kívánok nektek (örüljetek). Azt az örömöt, amelyben Nem lehetetlen az EGY Öröm számodra (Ak.90.old.), aki maga az Isten.

Sötét és kiábrándító az ember lelkületének az-az oldala, amelyben, még ha az érzésként megfogalmazott örömöt is, de cinikus jókívánságként használják Jézus köszöntésére: tövisből koszorút fontak és fejére tették és nádszálat adtak jobb kezébe és térdet hajtottak előtte, csúfolták, ezt mondták: örömöt kívánunk, zsidók királya (Mt.27.29,).

Ennél már csak az kegyetlenebb, amikor a Gecsemáné-kertben az elfogására küldött főpapi szolgák vezetőjeként, Jézus szóhasználatával köszönti Júdás a a Mestert: és mindjárt odalépett Jézushoz, ezt mondta: örömöt kívánok Rabbi! és megcsókolta. (Mt.26.49,).

A világ fejedelmének az önzés és az erőszak a rendje. Minden erőszakból szenvedés fakad. Ez a sátán, erőszak és szenvedés szülte rendje. De a gonosz rendje is rend, bár nem az örök élet rendje! Ebben a sátáni sötétségben kell megszületnie a világosságnak, az örömnek az által, hogy az ember rátalál egy olyan benső világra, ahol a béke születik.

Valószínűleg, egy félreértelmezett empátia lelkületében, még a ’Hang’ is egy folyamatosan szenvedő Jézust fogalmaz meg a tanításában, aminek a forrása a testileg, lelkileg szenvedő emberben való jelenléte.

Ezzel ellentétben végre tiszta vizet önt a pohárba az angyal, amikor azt tanítja, hogy: Én a mosolyban lakom. Én nem tudok sírni, mert nincs min. A hiányon nem sírni kell. Gonoszság, borzalom, sötétség - a neved: hiány. Nem vízhiány, hanem tűzhiány. A tehetetlen kreatúra sír, mert nem tud mást. Sír. És a sír elnyeli (Ak.206.old.).

Márpedig ha az angyalok CSAK AZ ÖRÖMBEN találhatók, akkor bizony az Isten ennek az Örömnek szükségszerűen a teljessége. Az, akiből az angyalok vannak. (Mi nem teszünk, nem adunk, nem veszünk, nem voltunk, nem leszünk, - mi vagyunk ÁLTALA Ak.225.old.). Az által, aki az Örömnek, mint az Istenre való gyermeki ráhagyatkozásnak, és az ezzel együttjáró biztonságnak a sziklája.

Az Istenben megélt öröm azt jelenti, hogy mindent a helyén látok. A háborút, az erőszakot, a szenvedést és a fájdalmat is, mert idővel, csak ebből tud megszületni az emberben az a szellemi világosság, az a fény, ami maga az Isten békéje.