Az ember feladata és a segítés.
A KEGYELEM
Milyen feladatra hívta létbe az Isten az embert?
-Az angyalok tanítása, a Biblia és a Hang teremtéstörténetéről eltérően, arra mutat rá, hogy pontosan meghatározott feladatra teremtette az Isten az embert. Ebben a teremtettségében, egyedül az emberben ötvöződik a teremtés hét síkra bontott minősége, amit a zsidó menóra hét ágával magyaráz az angyal. Első az ásvány, második a növény, harmadik az állat, negyedik az ember, ötödik az angyal, hatodik a szeráf, hetedik az Isten síkja.
Nem nehéz belátni, hogy csak a negyedikben, az emberben van jelen egyszerre az ember alatti anyagi, és az ember feletti szellemi világ minden síkja. Benne ötvöződik az ásvány, a növény, az állat, az angyal és szeráf, valamint az Isten világa. Az ásvány, a növény és az állat anyagtestileg, az angyal, a szeráf és az Isten pedig szellemileg (HÁROM TEREMTETT VILÁG. HÁROM TEREMTŐ VILÁG. KÖZEPÉN A HÍD, Ak.100.old.).
Mindez az emberben úgy van jelen, hogy a feladatában, előbb-utóbb önmagára ismerjen mindabban, amit az angyal így tanít: Rettenetes mélység fölött vékony híd - ez vagytok ti (Ak.97.old.).
Ennek a feladatnak az alaplelkülete a szolgálat, az adás. Azzal szolgál az ember, amivel a többi teremtett sík nem képes, mert amíg az ember a döntés lehetőségét birtokolva, képes ellentmondani a feladatának, addig az angyal, a Szeráf és az Isten, nem dönthet Önmaga ellen. Az ásvány, növény és állatvilág pedig, létéből fakadóan képtelen a döntésre.
Mindez az ember teremtésének és létének, egy olyan új feladatát és célját fogalmazza meg, amely az állapotszerű bűntudat csapdáját kikerülve, méltó az Istenhez és az emberhez is. Feladatában betölteni az anyagi és szellemi síkok közötti híd szerepét, mert: Te magad vagy a híd (Ak.99.old.). A célját, amit a médium Hanna a következőképp foglal össze: az ember arra hivatott, hogy az anyagot a szellemmel egyesítse (Ak.228.old.).
Ehhez viszont föl kell nőnie az embernek! Ezért kell újra és újra születnie az anyagtestbe, hogy ezt az Istentől kapott feladatát beteljesítse!
Ehhez Nem sok emberre van szükség, hanem az EMBERRE (Ak.94.old.). Arra, akiről azt állítja az angyal, hogy az EMBER olyan nagy, hogy még én sem látom (Ak.90.old.). Ennek alapján az a sok ember, aki például a testével azonosítja magát, valójában nem EMBER, mert HA A TESTTŐL FÜGGSZ, CSAK TEST VAGY. HA FÜGGSZ A LÉLEKTŐL, CSAK LELKES TEST VAGY. HA A SZELLEMTŐL FÜGGSZ, CSAK EMBER VAGY. HA TŐLE FÜGGSZ, MINDEN VAGY (Ak.199.old.).
Tett és segítés.
-A „SEGÍTŐ”, HÍD A SEGÍTETT ÉS AZ ÖRÖK SEGÍTŐ KÖZÖTT - MÍG SZÜKSÉGES, CSAK ADDIG (Ak.105.old.), tanítja az angyal, ami azt jelenti, hogy minden segítség forrása az Atya, közvetítője az őrangyal, és végrehajtója az ember. Minden segítés mértékét a szükség határozza meg. De nem az a szükség, amit az ember lát annak, hanem az, amit az Isten.
Az önzés és vevés világában, kivétel nélkül mindenki rászorulónak látja magát, mert mindig van venni, kapni valója. Ez a látásmód a vevés világában egyben a boldogtalanság forrása is, hiszen egy folyamatos hiány az, amit megélnek. Ezeknek a hiányoknak a betöltését attól várják, akiről azt gondolják, hogy neki van, illetve attól, akin azt látják, hogy nincs hiánya. Minderről az angyal így tanít: KÉRELEM GYŰRŰBEN ÜLSZ. MINDEN KÉR TŐLED, AZ EGÉSZ MEGVÁLTATLAN VILÁG (Ak.182.old.), mert SZÓSZÓLÓJA VAGY A TEREMTÉSNEK (Ak.182.old.). Az Isten mindent teremtésében Az ember nem a teremtés koronája, AZ EMBER A TEREMTÉS LELKE (AK.129.old.).
A tanítvány, lényegét tekintve mindenkinek csak a meggyőződése szerinti egyetlen megoldást tudja adni, aki a Legnagyobb Segítő (Ak.97.old.) Jézus, mert a tanításánál nincs nagyobb segítsége az embernek.
Mindennek ellenére azt is látni lehet, hogy Jézus senkinek nem oldotta meg a körülményeit. Mi több, a gazdag ifjút arra szólította fel, hogy ossza szét a vagyonát (Mt.19.21.), hogy tanítvány lehessen. Olyan tanítvány, akiről azt mondja Jézus, hogy nem a világból valók, ahogy én sem vagyok ebből a világból (Jn.17.14,).
Viszont aki nem a világból való, annak az Istentől való kérése sem a világból való. Ezért, a tanítvány sem a gondolkodásában, sem az értékrendjében, sem pedig az Istentől való kéréseiben nem hasonlít a világi emberre. Az is igaz, hogy Máté evangélista szövegében azt olvassuk, hogy akármilyen dologban kérhetnek, de hozzá kell tennünk azt, hogy a Jézustól tanult szeretetben.
A tanítvány számára nem kérdés az, hogy Ő csak ad és sohasem kér, mert végtelen az Ő ereje (Ak.69.old.). Ebből adódóan tudja, hogy Csak ŐTŐLE kaphatsz egyedül. Mindenki másnak segítened kell - és adni (Ak.73.old.). Ahhoz viszont, hogy adni tudjon Minden adatik, amire szükséged lesz (Ak.73.old.). Ez minden ember számára elérhető, mert A MEGVÁLTÓ TESTE CSAK ADÁSRA ADATOTT. A MEGVÁLTÓ NEM EGY EMBER, HANEM AZ EMBER (114.old.).
Az ember látásmódjától és értékrendjétől eltérően, a segítő és a segített kapcsolatában A segített hite és nem a tiéd segít. Nem te teszed, nem én teszem, a segített teszi (Ak.103.old.), tanítja az angyal.
De csak akkor, ha a segítéshez nem fűződik érdek, szánalom, mozgalom, vagy elvárás, mert CSAK AZ ÖNBKÉNTES TETT SEGÍT, MÁS NEM (Ak.112.old.). AZ ÖNKÉNTES TETT AZ A MOZGÁS. A segítő kéz - az mozgás. A sugárzó szem - az mozgás. Az anyag emelése új épületté - az mozgás. Új teremtés. Rabságból - megváltás (Ak.111.old.). Az önkéntes tett az, ami által az ember partnere lehet az Istennek a teremtésben. Ebben a munkamegosztásban a Tett a ti dolgotok! (Ak.225.old.), mert A tett csak itt lehet. Üres a föld, melyet betölt az Ő keze, melynek EMBER a neve (Ak.232.old.).
Ak.81.old. AMIT MÁS HELYETT EMELSZ, AZ NEM NYOMHAT LE. AZ A SÚLY NYOM LE, AMIT ELMULASZTASZ EMELNI.
-Az adás lelkülete minden emberben jelen van, mert Mindenki tud adni. A leghitványabb ember is ember, mert adni tud (Ak.163.old.). De van, amikor olyan valaki helyett adok, teszem a jót, akitől elvárható lenne az, hogy megtegye, de mégsem teszi.
Pl. vannak családok, ahol szó szerint lehet venni azt a közmondást, hogy egy anya el tud tartani öt gyermeket, de öt gyermek nem tud eltartani egy anyát. Van ahol a kiterjedt vérkapcsolati rokonság ellenére, egyedül és elhagyatottan éli valaki az életét. Ha nem fűződik érdek ahhoz, hogy bármiféle önzetlenségből tegyen valaki valamit, akkor nem is teszi. Ők mulasztanak emelni.
Pedig annak kellene a természetesnek lennie, hogy öt gyermek eltartson egy édesanyát, és senki se élje le az életét egyedül és elhagyatottan.
Romániában, amikor megszűnt a szénbányászat, rengeteg család maradt munka, megélhetés nélkül. Erre nagyon sok szülő, a kiskorú gyerekét, vagy gyerekeit magára hagyva, más városban, vagy más országban keresett munkát. Ezeket a kortól függetlenül magukra hagyott csavargó, éhező és lerongyolódott gyerekeket gyűjtötte össze Böjte Csaba és látta el fedéllel, étellel, gondoskodással. Más helyett emelt. Ez a súly, nemhogy nem nyomja le, hanem kimondottan felemeli. Az Isten Országába.
Ha viszont tehetném a jót (azt, amit Jézus is tenne), és mégsem teszem, az a lelki teher (súly), bizony nyomja a lelkem. Mulasztással való véteknek is nevezik ezt. A magukat ellátni képtelenekről való gondoskodás nem segítés, hanem felelősség, a lélek mélyéből fakadó szeretet, amely mint tett, az időben megjelenő örökkévalóság (Ak.225.old.).
Ehhez adja az angyal a következő segítséget: Az utad szava nem a „volt”, nem a „jó lenne”, de semmiképpen a „van”. Az építő szó a „LEGYEN”. A „volt” a mulasztás. A „jó lenne” a tehetetlenség. A „van” az önteltség (Ak.213.old.).
Mert az Isten is azzal teremtette a világot, hogy: LEGYEN!