Az időtlen tett.
A KEGYELEM
Jézus tanítását, tehát az evangéliumokat, nagyon sokan, legyenek azok teológusok, kutatók, vagy magyarázók, annak alapján is vizsgálják, hogy egy adott szó hányszor fordul elő az anyagban. Teszik ezt abból kiindulva, hogy az előfordulás sűrűsége, végső soron utal a tanítás alapvetően hangsúlyos gondolatiságára.
Jelen vizsgálódásunkban, ebben a vonatkozásban a tett szavának semmiféle, a hétköznapi értelmezéstől eltérő súlyával és tartalmával nem találkozunk. A tett szavát elsősorban azzal az erkölcsi magatartással hozhatjuk kapcsolatba, amit Jézus a Hozzá, vagy a gonoszhoz tartozás viszonylatában fogalmaz meg.
Önmagában véve a tett szava semmiféle rendkívüli jelentéssel nem bír, hiszen mindenki számára érthetően azokat a cselekedeteket fogalmazza meg, amelyek valamiképp változást eredményeznek. Ennek alapján szinte minden történés tettként is felfogható, aminek az ember a forrása. Erkölcsileg akkor kap előjelet, amikor egy adott szempontból jónak vagy rossznak, hasznosnak vagy károsnak ítélik az eredményét.
A tett szó tartalmi jelentését illetően azt még meg kell említeni, hogy ennek tudatos használata, kizárólag csak az emberrel hozható kapcsolatba. Ebben a vonatkozásban, anélkül hogy jelentéstani boncolgatásba kezdenénk megállapítható, hogy a tett szavát sem a növényvilággal, sem az állatvilággal kapcsolatban, értelemszerűen nem alkalmazza az ember. Végül is ennek használata, feltételezi a tudatos cselekvésre való irányultságot.
Mindez Jézus tanításában, közvetlenül és utalásszerűen is, teljes természetességgel és érthetően szolgálja a mondanivaló súlyát, mint ahogy azt a Mt.7.12,-ben olvashatjuk: Mindent tehát, amit akartok, hogy az emberek veletek tegyenek, tegyétek meg ti is nekik.
Kiemelt hangsúlyt kap a cselekedet a Mt.7.24,-ben azzal, hogy: Tehát mindenki, aki hallja e szavaimat és megteszi azokat (tettre váltja őket), hasonló egy megfontolt (meggondolt) férfiemberhez, aki a kősziklára építette a házát. Ugyanakkor Jézus tanítása a felelősség területén, tettnek minősíti a beszédet is azzal, hogy: de mondom nektek, hogy minden haszontalan (fölösleges) beszédről, melyet szólnak az emberek, számot adnak majd (Mt.12.36,), mivel minden tett felelősséggel jár. A tanítvány számára nemcsak a tett jár felelősséggel, hanem az is, amit tennie kellett volna, és mégsem tett meg. Ha nem is a világ rendjében, de a lelkiismeret előtt mindenképpen, mert, ahogy az angyal tanítja: MINDEN MOZDULATODAT SZÁMON KÉRIK (Ak.220.old.).
Jelen esetben a hitelesség, tehát a beszéd és a tett szinkronba levéséről tanít Jézus. Arról, ami szinte elhordozhatatlan problémát okozott a saját hitelessége megítélésében azoknál, akik az Írás szavait, megkérdőjelezhetetlen módon gondolták tetté váltani. Azoknál, akik számára a hitelesség alapja az Írás betartása volt. Viszont úgy néz ki, hogy a hitelesség, ami az igaznak tartás tartalmát meríti ki, nem kötődik az Atya valóságának megjelenítéséhez. Ez azt jelenti, hogy egy gonosz ember is teheti azt, amit mond, tehát lehet a gonoszságában is hiteles. Végül is a szellemi sötétségnek ezt a hitelességét kérik számon Jézustól azok, akik ezt gondolták világosságnak (és emiatt üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezeket Jn.5.16,).
Ez a viszonylat, természetesen veti fel annak a kérdését, hogy akkor minek az alapján válik hitelesebbé Jézus személye, mint az írástudóké, vagy farizeusoké? Ennek megválaszolásához külön kell választani az ember és az Isten hitelességének a kérdését, mert Jézus tettei és szavai, semmiben sem hasonlíthatók az emberéhez. Oly annyira, hogy egy elöljáró odajött, leborult előtte, (ezt) mondta: lányom (épp) most halt meg, de jer, tedd rá kezedet és feléled (Mt.9.18,).
Jézust nem kellett felszólítani, mint az Őt hallgatókat arra, hogy Úgy világítson a ti fényetek az emberek előtt, hogy lássák a ti kitűnő /(eszményi) szép/ tetteiteket és dicsőítsék égi Atyátokat (Mt.5.16,).
Végső soron az ember és az Isten hitelességének kérdését Jézus így foglalja össze Nikodémusnak: Ámen, Ámen mondom neked, hogy amit tudunk, azt szóljuk, és amit látunk, arról teszünk tanú(bizony)ságot és a mi tanú(bizony)ságtételünket nem fogadjátok el. Ha a földi dolgokat mondtam néktek, és nem hiszitek, hogyan hiszitek, ha majd ez égben levőket mondom? (Jn.3.11,12,).
Jézusnak egyetlen lényeget érintő felszólítása van a tettel kapcsolatban, és ez az egyértelműség igényében jelenik meg, mint pl. a: legyen szavatok az igen, igen: a nem, nem (Mt.5.37,). Ez azt is jelenti, hogy amit nem akarsz megtenni, azt ne tedd, de amit meg valóban meg akarsz tenni, azt tedd meg. Ugyanúgy, mint amikor Júdást szólítja fel Jézus arra, hogy: amit teszel, tedd gyorsabban (Jn.13.27,).
Mindezen túl szokatlan, új és súlyos tartalommal egészíti ki az őrangyal tanítása a tett szavának jelentését, amit nem csak a szó Ak.-ben való előfordulásainak jelentős mennyisége, hanem a sokrétű megközelítése és tartalmi újdonsága is jellemez.
Egy átfogó vizsgálat kapcsán azonnal látható, hogy a tett szava nemcsak a cselekvést jelenti, hanem az egész embert. A mozgáson keresztül az egész világmindenséget, és a terem-tett oldaláról az Istent (Ő AZ ÉN KÉPEMRE TEREMTETT TÉGED Ak.34.old.).
Tenni csak az ember képes, mert A tett a test szava (Ak.217.old.). Viszont a tett, mint a test szava, irányulhat az időtlen és a mulandó létezés világára is. Ez jelenti azt, hogy csak az IDŐBEN TETT, AZ AZ IDŐTLEN TETT (Ak.54.old.).
Ezért Minden tetted, minden feladatod, igazi áldozat legyen (Ak.210.old.)! Minden tetted áldozat, ha nem magadért teszed (Ak.44.old.), mert MINDEN IGAZ TETT SZERETETBŐL ÉPÜL (Ak.48.old.). Abból a szeretetből, amelyben azt mutatom be, hogy nem az az elsődleges, hogy engem szeressenek, hanem az, hogy én szeressek, mert A TETT a ti dolgotok. Mi nem teszünk, nem adunk, nem veszünk, nem voltunk, nem leszünk, - mi vagyunk ÁLTALA (Ak.225.old.).
Mit jelent az IDŐTLEN TETT?
-Az időtlenség, maga az örökkévalóság. Ez az-az örök erkölcsi lényeg, ami az Ak. tanítása szerint már itt a földi anyaglétben is meglátható. Természetesen, amíg a tudomány eszközeivel szemléli ezt az ember, addig csak fogalmakat, elméleteket tud gyártani. Az angyal erkölcsileg a Szellem oldaláról magyarázza ezt: A „még” és a „már” - az idő. Tanítlak és még nem érted. IDŐBEN TETT, AZ AZ IDŐTLEN TETT. Ott vagyok és ott megérted a szíveddel és nem a fejeddel (Ak.54.old.).
Az időtlen tett a szeretetnek, a megbocsátásnak, és a kellő időben (nem előbb és nem később) való cselekedeteknek a világa. Ezért AKI IDŐBEN TESZ, AZ HALÁLT NEM ISMER (Ak.45.old.).
Mindennek, de főleg a tettnek, megvan a maga ideje. Nem korábban, és nem később. A tett a test szava (Ak.217.old.), ezért az A tett, ami nincs a helyén - tisztátlan (Ak.222.old.). Ez azt jelenti, hogy csak a maga idejében végrehajtott tett az időtlen, az örök tett! Erre utal Jézus, amikor azt kérdezi, hogy vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény (Mk.2.19,)? Mert nem a böjtnek van itt az ideje. Az írástudók nem tudták, hogy amíg Jézus velük volt, addig örvendezniük kellett volna és nem böjtölni (kiengesztelni az Istent). Ha majd elvétetik a vőlegény, akkor majd fognak böjtölni, mert akkor itt lesz majd az ideje.
Akkor örülj, akkor szólj, akkor cselekedj, amikor annak itt van az ideje. Tehát fel kell ismernem, hogy mikor, és mit kell tennem, mert a tanítvány feladata az, hogy felismerje, mikor van az adott tettnek az ideje! Akkor viszont mulasztással vétkezik, ha felismeri, és mégsem teszi!!!
Az angyalok tanítása által átértékelődik a tanítvány minden tettel kapcsolatos fogalma, és ezzel együtt járó felelőssége. Elsősorban azért, mert ha már megértette és elfogadta az angyalnak azt a kijelentését, hogy a SŰRŰBB MÁSOM VAGY (Ak.65.old.), akkor már magától értetődő ennek a következménye is, hogy MINDEN TETTEDDEL HELYETTEM CSELEKSZEL (Ak.53.old.). Mi több, akármennyire meglepő, végiggondolva mégis érthető, hogy nemcsak az őrangyal helyett, hanem Jézus helyett is, hiszen azt tanítja erről az angyal, hogy: Az Ő keze közel, s az te vagy. NEKI segíts és megváltod a világot (Ak.226.old.)!
Az anyagi valóságban, történésként jelenik meg a tett! Ha tanítványként minden tettemben az Őrangyalom is jelen van, akkor végső soron az Őrangyallal az Isten van jelen. Ezért Minden tett, minden gondolat nyitott virágként álljon ELŐTTE, akkor nincs bűn (Ak.84.old.).
A Hang az 1447-es válaszában kijelenti, hogy Engem csak szent öntudattal lehet komolyan képviselni! Azzal az öntudattal, amely kétségkívül felelősséget hordoz, hiszen nem nyújthatod ki a kezed, hogy az ne legyen tett (Ak.175.old.).
Ez a tanítás bizony nemcsak a felelősségének a súlyát, hanem a tanítványnak egy fel nem fogható, ki nem fejezhető felmagasztalását is hordozza, mert minden tettében az Isten Királyságát jeleníti meg. Új tanítás ez, amelyben a tett régi jelentése megszűnik, mert ÚJ TETT KÖZELEG (Ak.124.old.). Ez az Új az önkéntes tett, mert CSAK AZ ÖNKÉNTES TETT SEGÍT, MÁS NEM (Ak.112.old.).
Mi a hit és a tett között a kapcsolat?
-Az, hogy az őrangyal tanítása alapján a tanítványnak HINNI CSAK TETTEL LEHET, TENNI CSAK HITTEL (Ak.174.old.), hiszen bármiféle tett következményeként létrejött alkotás, csak a belé vetett hit által jöhet létre. Sokan, nagyon sokan vannak, akik aránytalanul nagy hittel és jó szándékkal kezdenek valamilyen tettbe, miközben kudarcot vallanak. Pedig A hit nem lehet nagyobb, mint a tett. A tett nem lehet nagyobb, mint a hit, mert egyek ők. (Ak.174.old.).
Jézus, többek között arra szólítja fel a tanítványait, hogy keressétek először az Isten királyi uralmát (Mt.6.33,), szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket (Jn.13.34,). Mindez úgy néz ki mintha mindegyik egy-egy külön tett, egy külön feladat lenne.
De csak úgy néz ki, mert az Isten szellemiségében, lelkületében, az angyal tanítása szerint Nincs tett külön. Reggeltől estig, estétől reggelig, születéstől halálig EGY TETT, s az a Szolgálat. Nincs kis tett, csak egy Tett van: a Feladat. Sok tett nincs, kevés tett nincs, csak elégtelen tett, vagy hiányos tett van. (Ak.175.old.). Ezért minden tettem csak olyan igazi, önzetlen tett lehet, ami nem más, mint a szolgálat. Végső soron minden Jézusért vállalt feladat lényege a szolgálat.
A ’sok tett’ csak káprázat. Nem az a kérdés, hogy többet tettél-e ma, mint tegnap, hanem az, hogy amit tettél, azt Jézussal tetted-e, vagy nem? A lényeg az, hogy Minden tetted, minden feladatod, igazi áldozat legyen! Csak a legszebb, legteljesebb, mit létrehozni képes vagy, méltó az Ő zsámolya elé (Ak.210.old.), mert A tett az időben megjelenő örökkévalóság (Ak.225.old.).
Az, amit Jézus így tanít Önmagáról: Ámen, Ámen mondom néktek, a Fiú semmit sem képes magától tenni, csak azt, amit lát az Atyától, mert amiket Ő tesz, azokat teszi ugyanúgy (hasonlóképpen) a Fiú is, (Jn.5.19,).