Egység
A KEGYELEM
Hogyan és miért egyek az angyalok?
A „Beszélgetés az angyallal” tanítása alapján.
„Mi angyalok vagyunk.
Igaz a szavunk.
Hisz csak Általa vagyunk.
A FÉNY az italunk.
Dicséret a dalunk.
Minden szolgálatunk az Övé.
De mi egyek vagyunk.
Szolgálatunk közös.”
(II.kötet,244 old.).
Fontos, mondhatni páratlan helyet foglal el az egység hat, és az egyek szavainak tizennégyszer való előfordulása az angyalok tanításában.
Ennek az egységnek a fogalmi előfordulása három területen jelenik meg, mint az Ember Istennel való kapcsolatának természetes feltétele és velejárója.
1. Egység az Ember és Ember között. (Mily különbözők vagytok ti is - az Ő dicsőségére, és mily EGYEK! 176.old.).
2. Egység az Ember és az angyala között. (Ott voltam, ahol majdan egyek leszünk. 52.old,).
3. Egység az angyal és angyal között. (Mi, akik tanítunk benneteket, EGYEK vagyunk. - Külön vagyunk mi teljesen, különbözők és mégis EGYEK. 176.old.)
Külön szükséges tárgyalnunk az ember és angyal Istennel való egységének a kérdését, ami szükségszerűen veti fel az angyal és ember kapcsolatát, lényegi megfogalmazását.
A „Beszélgetés az angyallal” tanításából az következik, hogy az angyalt csak az Istennel és emberrel való kapcsolatában lehet értelmezni. Ez azt jelenti, hogy forrását az Isten (Jézus), feladatát az ember jeleníti meg, ami a fordítás „küldött” tartalmában is megjelenik.
Ennek alapján fogalmazható meg az, hogy az angyal, az ember szellemiségének az a különállóként is létező forrása, amely közvetlen és állapotszerű kapcsolatban van Jézussal. Ezt fejezi ki az angyal tanítása azzal, hogy: SŰRŰBB MÁSOM VAGY. (65.old.).
A tanítás 225. oldalán az olvasható, hogy: Mi nem teszünk, nem adunk, nem veszünk, nem voltunk, nem leszünk, mi vagyunk ÁLTALA ; ami elég pontosan fejezi ki az Atya és angyalai teljes, tehát hiánytalan egységét, amit a 198. oldalon azzal erősít meg, hogy: Mi négyen hordozói vagyunk négy erőnek. De mi nyolcan, mi tizenhatan, mi mindnyájan, mind ŐT tükrözzük.
Ugyanennek az egységnek a kérdése, az Ember oldaláról az angyalával kapcsolatos hitében (MI HITBŐL VAGYUNK - PUSZTÁN HITBŐL. AKI HISZ, ANNAK VAN, 152.old.) és az angyalával való eggyé válás lehetőségében jelenik meg, amelyben Teljessé, Eggyé, Egésszé alakul az Atyában munkálkodó, angyalként létező teremtett önmagával.
Ez a tanítás a tanítvány és angyala jelenlegi állapotát, valamint jövőbeli lehetőségét a következő hasonlattal érzékelteti:
A RÉGI SZÜLETÉSBEN ANYA ÉS GYERMEK - EGY, S HA MEGSZÜLETNEK - KETTÉ VÁLNAK.
MI KETTŐ VAGYUNK, HA MEGSZÜLETÜNK - EGGYÉ VÁLUNK. (152.old.).
Ennek tudatában kijelenthetjük, hogy az ember, csak az angyalával való eggyé válásban nyeri el teljességét. Ez azt is jelenti, hogy ha az ember kapcsolatban van az angyalával (akinek a sűrűbb mása) akkor az Atyával is kapcsolatban van (mi vagyunk ÁLTALA 225.old.). Nevezetesen, ha az Ember egységbe kerül az angyalával, akkor ezen keresztül egységbe kerül az Atyával is.
Viszont annak ellenére, hogy az ember és ember közötti egység, mint megvalósításra váró feladat jelenik meg az angyal tanításában, amint azt a 103. oldalon olvashatjuk: Ha egyek vagytok, az kicsinyben a teremtő erő; ki kell jelentenünk, hogy az ember és ember közötti egység nem cél, hanem következmény. Ennek alátámasztását a Hang 896-os válaszában így olvashatjuk: Az egység nem lehet cél. Az egység: eredmény! Akik Velem egyek, azok egymással is egyek!
Ennek alapján csak a Jézussal, tehát az Atyával való személyes egység az, ami által a tanítványok közötti egység létrejöhet. Ez azt is jelenti, hogy egy közösséget, nem az egyének egymással való kapcsolata, hanem az egyének Jézussal való kapcsolata formálja eggyé.
Az angyalok, tovább fejtve a tanítványok közötti egység kérdését, ennek megvalósulását a tanítványokat érintő feladatban fogalmazzák meg a következőképp:
Egyek vagytok a feladatban. (52.old.).
De nemcsak a tanítványok esetében, hanem az angyalok esetében is igaz, hogy az Atyából származó feladatuk által élhetik meg az egymás közötti egységet. Ennek a feladatnak a lényegével találkozunk a 136.oldalon: -GYÚJTÓPONT AZ EMBER. VALÓBAN CSUPÁN EGY PONT: A MEGVÁLTÓ PONT. -Csodálatos feladat!
Mi több, mind az angyalokat és mind a tanítványokat eggyé tevő feladat súlyát a 182.oldalon a következőképp tanítja: A FELADATOD HATÁROZZA MEG, HOGY HOL VAN A HELYED ŐBENNE. Viszont a kapcsolat teremtettségéből adódó elválaszthatatlanságát így bontja ki az angyala Lilinek: Nekem is egy utam van. Egy a tieddel (73.old.).
Ez az eggyé válást, egy -séget eredményező feladat pedig nem más, mint a SZOLGÁLAT. Tovább fűzve a gondolatsort: a szolgálat lelkületéből és szellemiségéből eredő cselekedet, tehát végső soron az ÖNZETLEN TETT az, ami eggyé teszi a tanítványt az angyalával.
Mindezt az angyal tanításának 175. oldalán így olvashatjuk: Nincs tett külön. Reggeltől estig, estétől reggelig, születéstől halálig EGY TETT, s az a Szolgálat; amit a következő sorban hoz kapcsolatba a feladattal: Nincs kis tett, csak egy Tett van: a Feladat.
Az Atya a Vele való EGYSÉGRE, a SZOLGÁLAT által megvalósuló ÖNZRTLEN TETT-re, az ADÁSRA hívta létbe az embert, mert: A tett csak itt lehet. Üres a föld, melyet betölt az Ő keze, melynek EMBER a neve (232.old.). Az Atya, a lényegéből adódóan a létezésével (kiáradásával) szolgálja az embert, ami által A SOKBÓL EGY LESZ- EZ AZ ÚT HOZZÁ (200.old.). Valójában ezzel a szolgálattal adja meg a Vele való egység lehetőségét, ami akkor jön létre, ha az ember, mint Jézus tanítványa, ugyanezen értékrend mentén szolgálja az Atyát. Ennek a szolgálatnak a feltétele: az Atya megismerése, és az ebből fakadó megszeretése.
A tanítvány csak az embertársain keresztül képes szolgálni az Atyát, az önzetlen tett által teljesíteni be a feladatát. Mindez akkor csúszik félre, amikor az ember az Isten helyett önmagát szolgálja, mert ebből fakad az önzés és birtoklás szellemisége. Ebben az önmagát való szolgálatban, az ember szükségszerűen választ el önmagától mindent és mindenkit. Így éli meg a világ végtelen sokféleségében a tárgyakat és önmagát egyedülinek. A hétköznapi ember képtelen az egységben gondolkodni, mert mindenben a különbözőséget tapasztalja, látja, mert a világban jelenlévő sokféleség az egyediséget, a különállóságot láttatja. Viszont az, aki ebben a különállóságban szolgálja önmagát, az valóban egyedül van; - de nemcsak az anyagi, hanem a másvilágban is.
Ez az-az állapot, az a lelkület, amely alapul szolgálhat a későbbiekben arra, hogy a tékozló fiú mintájára képes legyen az ember a gondolkodása megváltoztatására, majd az Atyával, tehát a mindennel és mindenkivel való egységbe kerülés lehetőségének a meglátására.
Az Atya a valóság kiáradásával, a minden lehetőség megadásával szeret és szolgál minden embert. Ahhoz, hogy a tanítvány azt tegye, amire Jézus így szólítja fel: szeresd Uradat Istenedet, és szeresd (legközelebbi) embertársadat, mint önmagadat, (Mt. 22.37,39,), szolgálnia kell. Akkor tudja szeretni Urát és Istenét, ha az embertársát szolgálja azzal, hogy AD. Elsősorban azt, amire minden rászorulónak a legnagyobb szüksége van, nevezetesen az Örök Igazságra, az Igére vonatkozóan.
A kereszténység ezzel kapcsolatos állásfoglalása az, hogy a hívő a lemondását tudja adni az Istennek. Ilyenek a különböző böjtök és a lemondásból eredő áldozathozatalok. Oly annyira, hogy a „Hang” 60. válaszában azt olvashatjuk: az Isten országának keresése jelen esetben is éppen a lemondás útja. Az 581. válaszban pedig azt, hogy: Csak lemondás árán erősítheted a Hozzám kötött szálat. Mi viszont azt valljuk, hogy nem az áldozathozatal és az ebből eredő lemondás az, ami Istent szeretővé tesz, hanem a „Hang” által is szorgalmazott gondolkodás-átalakítás. Igen, mert ha a gondolkodásomban, a lelkiségemben az adás természetes módon van jelen, akkor annak nem az izzadságszagú lemondás és áldozathozatal a forrása, hanem a szeretet.
Ennek az adásnak a súlyát fogalmazza meg az angyal a 163. oldalon olvasható tanításával: A tudás is áldás, ha adod. Minden áldás, ha adsz. Adni csak ÁLTALA adhatunk; amit néhány sorral lejjebb így folytat: Adni taníts meg mindenkit, akkor megszűnik az átok. Nem te adsz. Te csak taníts adni! Mindenki tud adni, s minden mozdulat ezt szolgálhatja.
Az evangéliumok tanításában Jézus mindezt így igazolja vissza: Én és az Atya egy vagyunk (Jn. 10.30,). Ebben az egységben én értük szentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek a való(igaz)ságban (János17.19,);-Hogy mindnyájan egyek legyenek, mint Te Atyám énbennem és én Tebenned Jn.17.2;- hogy a szeretet, amellyel szerettél engem, bennük legyen és én is őbennük (Jn.17.26,), mert ez az igazi SZABADSÁG.
2018.03.13.